| Mindenféle : ZamárdiTábor 2006 - ahogy én láttam.. |
ZamárdiTábor 2006 - ahogy én láttam..
me 2006.06.27. 20:55
(Mindenekelőtt egy megjegyzés: ezt még közvetlenül hazakavarodás után kezdtem el. És máris befejztem.. )
Huh. Gyorsan írok, mert még friss az élmény. Ugyanis tegnap jöttünk haza. Nekem most semmi konkrét sztorim nincs (illetve van egy pár), de a hét története már elkezdett fogalmazódni bennem:
Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Báár... Nem is volt az olyan régen és Zamárdi sincs olyan messze, mint a fent említett galaxis... De valahogy a mi történetünk is elkezdődött. Hétfő reggel hajnalok hajnalán kimásztam az ágyból. Gyorsan bedobáltam még a tegnap kint felejtett cuccokat a táskámba, aztán elindultam, hogy találkozzam a Lillussal. Ketten sikeresen elkeveredtünk a pályaudvarra és még Edit néniéket is megtaláltuk. Fölszálltunk a vonatra, sztorizgattunk. A Lilla hozott méta ütőt (aki nemtudná mi az a méta ütő: egy nagy fadarab, amivel baseball szerű játékot lehet játszani), ami kilógott a táskájából. BG barátunk pedig mikor ezt észrevette, egészen spontánul fölüvöltött, hogy: „Fakanál ba***i!”. (De aztán megbeszélték a Lillával, hogy csak a lumbágójára kell..J). Aztán nagy nehézségek árán megérkeztünk és szinte hihetetlen, de még a szobánkat is megkaptuk. „A csípős nyelvű 40-es szoba”, vagyis mi időnk nagy részét kártyázással, fürdéssel, pihengetéssel, dumálással és a Ritával töltöttük... VOLNA! Ha nincsenek az ások, akik már a tábor elején befogtak minket (najó, nem kellett súlyos testi erőszakhoz folyamodniuk azért...) és nagynagy táncolásba kezdtünk. Táncoltunk reggeli után. Fürdés után. Ebéd előtt és ebéd után. Csendes pihenő előtt, után és természetesen helyett is. Vacsora előtt. Vacsora után... ...már megse bírtunk mozdulni. Asszem este nem voltunk nagyon rosszak... Már kinőttünk ebből a „húdelazahanemalszolegészéjjel”-fílingből, meg a Lilla kirecsegtette a hátunkat és teljesen elpunnyadtunk tőle. Tehát aludtunk. Juhu!
Aztán ennél kicsit konkrétabb dolgok: Kirándulás: valószinüleg nemcsak szerintem volt az a legjobb része, mikor már HAZAFELE mentünk , de mókás volt, főleg erősen személyes dolgok miatt. (Értsd jól!) Különböző testtájak festése (megintcsak értsd jól): azt hiszem nem csak bennem hagyott mély nyomokat a BG azon beszólása, arra a kérdésre, h hát te meg mi vagy (félig feketére festett fejjel, fekete nyelvvel, mindösszesen egy 40kiló zselével a hajába), h POKÁHONTÁSZ! Édes... Hajókázás: jó volt, csak kár, h senki nem hitte el nekem, h megázni jó dolog... Meg a Paci hazahozott minket, amiért egy külön hála jár! (muháhá, mi vagyunk a kis protekciósok..) hazafele a kocsiban (kényelmesen autókázgatva... irigykedtek, mi? ) Smash Mouth-t hallgattunk, aztán másnap reggel arra keltünk (mint később a Rita elujságolta: ez az ő ötlete volt). Tánc : nevezhető a mi szempontunkból a tábor fénypontjának is. Jó volt. (Ugye? )
Aztán könnyes búcsút vettünk mind a tábortól, mind egymástól és hazaslattyogtunk. (Aztán beültünk a kádba és aludtunk egy hetet...).
| |