Gergely Márta : Iskolatársak


"... Mert karácsony van! A szeretet és béke ünnepe. Sokkal okosabb lenne, ha az emberek az év háromszázhatvanhárom napján élnének szeretetben és békességben, és karácsony helyett rendeznének két veszekedőnapot, és akkor, csakis akkor bántanák egymást, máskor soha.”

Ha valaki azt mondja nekem, regény, az ilyen kedves, könnyed és mégis „tanulságos” könyveim jutnak eszembe. Mint például ez a történet is.
A főhős Szöszi, aki fodrászlány, feleség, anya, „nyugalmazott jampihercegnő” és nem utolsó sorban osztálybizalmi egyben. Az osztály pedig, aminek bizalmija Szöszi, az I/D, az esti iskola egy átlagosnak mondható osztálya. Különféle emberek verődtek össze ebbe a csoportba, de mint mindenhol, itt is kialakultak különböző klikkek. Vannak fiúk, lányok, katonaviseltek, húsz éven aluliak, öregek, fiatalok, aktívak és olyanok akik be sem járnak. És éppenhogy a „lemorzsolódás” ellen próbál tenni az osztályfőnök Bors Lenke (a legszemléletesebb mondat, amit róla mondani tudok, hogy „kicsi a Bors, de erős”), természetesen az osztálybizalmi és barátnője, Török Ilona segítségével. Szöszi és Ilonka a könyv végére osztálytársakból valódi barátnőkké válnak, bár Ilonkának nem ez a legnagyobb változás az életében…
Nagyon kedves, szívetmelengető történet, szépen kidolgozott néhol viccesen- néhol nagyon is komolyan ábrázolt jellemekkel. Ha valaki olvasta a „Házasságból elégséges”-t az plussz pont, de nem feltétel.