Dido : Hajsza

A lány őrülten rohanni kezdett. Üldözői a nyomába eredtek. A lány tovább futott, sötétkék ruhája hosszan lobogott utána. Egyre nehezebben kapott levegőt, zihált, szíve hevesen vert. De csak futott tovább az erdő magas fái között. Megfogadta, hogy nem adja föl, hogy fut Érte és saját magáért. Az iszonyatos sebvesség közben nem nézett semerre, ruhája elszakadt, fél vállán mély seb tátongott, hajában ágak, arca összekarcolva. De ő csak rohant egyre gyorsabban. Hirtelen elesett egy hatalmas gyökérben, a földre zuhant és lábába belehasított az éles fájdalom. A rögökre borult, zokogni kezdett. Hosszú, fekete haja szinte teljesen beterítette. Már szinte érezte tarkóján barátai gyilkosának lehelletét, mikor hatalmas fehér fényoszlop tört be az erdőbe.

A fiú visszajött érte, nem tudott nélküle elmenni. A lány belépett az égi világosságba, megfogta barátja kezét és együtt szálltak a világító sávon át az égbe, a mennybe, hogy együtt maradhassanak mindörökké.