Dido : Ballagásra

Kicsik voltunk. Csak hét évesek,

S remegve léptük át a hatalmas iskola kapuját

És mindenki nagy volt és mérges is,

Ha a kicsi az útjába állt.

Aztán egyre nőttünk,

Megszerettük az iskolát és egymást.

Jöttek újak is, köztünk

Mindenki jó helyre talált.

Eltelt nyolc év, és mi lettünk a „nagyok”,

És idegesített a kicsi, aki mindent az útban hagyott.

És azt hittük, hogy ez jó.

És azt hittük, hogy erre várunk hét éve.

Aztán rájöttünk, hogy mindennek vége.

De valamit megtanultunk, amit máshol soha: