Dido : Untitled

Az élet kibaszottul igazságtalan.

A vég hamar utólér és nem kérdez semmit, csak lesúlyt.

A célod nem éred el, hiába is verekedsz érte, ahogy bírsz.

Mégis. Valamit mondanom kell.

Nem hagyhatlak így elmenni.

Hát mondok: Nem értem.

Nem értem a sok hülye embert

Nem értem a sok hülye álmot

Nem értem a sok idióta kifogást.

Csak egyetlenegy biztos pont volt az életemben:

Te.

De te is elmész most.

Hát ezért mondom, hogy az élet úgy ahogy van, igazságtalan.

És nem tehetünk ellene semmit.

Látod, ez a búcsú is milyen hülyére sikerült.

De enm. Nem fogok bőgni.

Nem szerzem meg nekik azt az örömet.

De tudnod kell: szeretni foglak, szeretlek, szerettelek!

Mostmár csak ez éltet.

Nem tudom a helyes szavakat egymás után rakni.

Összezavarodtam. Összezavartál.

Szeretlek. Csak ezt tudom.

Nem akarom, hogy elmenj.

…

Ne! Kérlek várj! Még valamit.. Valami fontosat még mondani akartam..

Vagy tudod? Ugye tudod? Nem baj, olyan jó kimondani:

Szeretlek! Hallod? Szeretlek! Szeretlek, szeretlek, szeretlek!!