Dido : Magány
Me 2005.01.01. 18:09
Dido : Magány
Egyedül vagyok.
De nemtudom miért.
És azt sem, hová tűntek a többiek.
Egyedül hagyott.
Szavait szinte hallom még,
Mint búcsúzott, talán egy órája, talán az előbb.
Egyedül vagyok.
Még zúg fülemben ezernyi kedves bókja,
S még talán nem is vagyok magányos igazán.
Hát itt hagyott.
De nem hirtelen, s haragosan ment el.
Csak elment. Itthagyott. S most magányos vagyok.
Nélküle nem vagyok magam,
Hisz mindig Őt érzem, látom és hallom.
Néha nem fáj, hogy itthagyott,
Néha kínzón szívembe mar.
A hiánya és a vágyakozás egy kedves mosolyra
Lelkemet egy mély, feneketlen kútba sodorja.
S onnan kiáltom, csak mit szívem diktál:
Kedvesem! Írjál már! Írjál!
|