Hogy a világban megálljon, ismerje, ki a gyenge, nehogy olyan utat járjon vakon, mely hamis, s fusson a veszedelembe, mely halálba visz. A hatalmasok hatalmasak, galád dolog ez igazságot megvetni, azt az őrültséget hirdetni, hogy legyőzzük, ki hatalmas fegyver nélkül, mely alkalmas, s lehet rajtuk diadalmas. Értelmetlen a hőstett, tehetetlenség, elárulja a gyengét, nevetik csak indulatát az erősek. Ám halljátok mit szól egy rongyos, poroszlók űzte, gyötrött koldus: A hatalmas e világon megkívánjon bármit, már utánakap, egyszer asszonyod, máskor házad az. Csak egy nem okoz veszedelmet, amit vegvet. tanuljon ebből az okos: kinek az kell, amiért a hatalmas nyúl, vége. Még a bölcs is halálba hull, csak a semmitlen senki marad bántatlanul. Lásd be, amit muszáj, és vondd le mi a szabály! Játszd a butát, úgy megöregedhetsz, belülről ess neki. Az ítéletnapon már várukban legyél! Osonj be kis alázatos személy, ivótárs, szolga, költő, udvari bolond, alázd meg magad, így a bölcs minden falat ledönt. Szégyent viselj el, járj bármi ösvényt, rejts el, ha korod késztet vad reményt, forró szerelmet, kínt, kegyelmet, emberséget durva zubbonyába egy hóhérlegénynek.