Dido : Ábránd

Egyedül itthon. Rá gondolok.

Szemem előtt lebegnek édes holnapok.

Szívem hevesen ver, s édes álom jő;

Csukódó szemhéjamon egy szebb jövendő.

Melyben Ő és én egy pár vagyunk,

Együtt élünk, s együtt halunk.

Melyben ő, mint daliás herceg

Az égő világból csak engem ment meg.

Melyben Ő, mint rózsaszín felhő

Az égen hozzám fut, s vele eső jő.

Egy szebb jövő képe teljesen elnyel,

De ekkor valaki szól: Ébredj fel!