Dido : Mi vagy nekem?

Hogy mi vagy számomra?
Egy visszatérő emlék.
És ha fáj is,
azért még szép.

Egy elérhetetlen vágy,
Egy teljesületlen álom,
Mit elvesztettem,
S érzem, többé meg nem találom.

Egy sajgó seb,
egy szárnyaló fájdalom,
S kétségek közt gyötrődöm:
Most ébren vagyok, vagy álmodom?

Félek, hogy nem látlak,
Csak évente egyszer.
S gondolkodom:
Tetszel? Nem tetszel?

Még nem jutottam semmire, de várok,
hátha egyszer újból rád találok.
Mert már tudom mi vagy:
Egy emlék. Mi elmúlt, de azért még szép.