Önismeret – avagy az én-kérdés

Én. Már eleve az is elárul valamit rólam ,hogy egyáltalán belekezdtem egy ilyenbe. De, mint mindent, ezt is értelmezhetjük többféleképpen:

a)      vagyok ÉN, az egoista őrült, aki imád magáról beszélni, ill. imádja azokat, akik róla beszélnek. Sajnos ez ellen nem tudok védekezni.

b)      Vagyok én, a kis, eltévedt királylány, aki mindent, amivel találkozik, azon nyomban kielemez és hatalmas, naiv szemmel figyeli a „nagyok” világát. Ez ellen nem is akarok védekezni.

c)      Vagy vagyok Én, egy rohadt korban, sok hülye problémával, és azt hiszem, hogy ahhoz, hogy másokat megértsek, előbb talán magamat kellene.

A helyes válasz bekarikázandó.

Azt mondják, hogy mosolygós, életvidám csaj vagyok. Lehet. De ezt pont azért tudom megcsinálni, mert az írással kiadom minden szomorú/borongós/rosszkedvű/lázadós gondolatomat.

Nem szoktam fázni, de szeretetre vágyom (ki nem?).

Szeretek aludni, de sose tudok eleget.

Utálok tanulni, és sose szoktam eleget.

Egyfolytában gondolkodom, és mindenki azt hiszi, hogy ez jó, közben nem mindig.

Igyekszem segíteni, ha tudok.

Türelmetlen, hirtelenharagú és sokszor meggondolatlan vagyok.

Alapvetően szeretek lenni.

Naiv vagyok.

Könnyen barátkozom, ha kezdeményeznek felém.

Sokat beszélek, mindenről, mindenkinek, teljesen gátlástalanul.

Vannak hülye szokásaim:

- Ha kiolvasok egy könyvet, utána egy darabig szeretem magammal hurcolni.

- A lépcsőházban reggel mindig rá kell lépnem a kör közepére.

- Ásítás és tüsszentés után megnyomom az orrom. …

Szeretek mosolyogni, könnyen és gyakran teszem.

A kínos helyzeteket igyekszem egy poénnal megoldani.

Szeretem a szó-csatákat, de elkerülöm a nyílt konfliktusokat, akár annak árán is, ogy ezért emberek azt hiszik, hogy „kibeszélem” őket.

Utálom, ha nem sikerült a szervám röpin.

Sokszor az első indulatból származó, elég csípős megjegyzéseimmel meggondolatlanul megbántok embereket.

Szeretnék tudni rajzolni, de úgy 8 évesen föladtam efféle próbálkozásaimat.

Itthon sokszor énekelek, előfordul, hogy az utcán is, vállalva a kockázatot, hogy teljesen hülyének néznek (általában meg is teszik..).

Mindenről eszembe jut egy történet, ill. minden velem megeső dologból történetet csinálok, mait azon nyomban el is mesélek ismerősnek-ismeretlennek.

Néha egyedül kell lennem, ahhoz, hogy örülni tudjak annak, mikor nem vagyok egyedül.

Csinálok dolgokat csak a „fílingért”.

Előfordul, hogy az agyrohasztó sorozatok/könyvek filmek is lekötnek, sőt, szórakoztatnak.

Nem hiszek a horoszkópokban, tesztekben, vagy a pszichológiában.

Hiszek talán magamban egy kicsit, meg abban, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok.

Igyekszem logikusan gondolkodni, de az ösztöneimre is figyelek.

Még oldalakat bírnék írni, de azt hiszem (remélem..), hogy megértetted mit szeretnék. És most megint válassz, ítélj meg: egoista, királylány, vagy csak egy a sok közül?